Rock-relikviák szerte a világban, méghozzá Szatmárnémetiből! – Interjú Székely Károly-Róbert grafikussal

A rock és metál zene mindig is meghatározó eleme volt a felnövekvő fiatalság életének, sok tinédzser, de az sem meglepő, ha felnőtt nő vagy férfi, szívesen visel még ma is együtteses pólókat, felsőket, de akár felvarrókkal díszített farmer-, vagy bőrmellényeket. Sőt, talán kevesen vannak olyanok, akiknek valaha ne lett volna valamilyen zenekarhoz, rock-, vagy pop-rock bandához kötődő ereklyéje.

Bármilyen meglepő a rock és metál zenei irányzatok ma ismét fénykorúkat élik, amolyan reneszánsza van ma ennek a kultúrának.
Sőt, ha azt mondom, hogy egy szatmári srác tervezi megannyi külföldi banda grafikai designját, még lehet, a fejünket is felkapjuk, hiszen ez egy igen izgalmas dolog lehet.

Ilyenkor mondhatjuk azt valakire, hogy a hobbija egyszerre a munkája is, ami valljuk be, nem sok ember számára adatik meg.

Székely Károly-Róbert, a továbbiakban csak Karcsi a Black Horizon Graphics designere, és számos külföldi rock-metál zenekarral és kiadóval dolgozik együtt, az alábbi interjúban pedig erről a munkáról kérdeztük.
 

Szatmár.ro: Mesélj kicsit erről a munkáról? Mióta rajzolsz és tervezel rock-zenéhez kötődő grafikákat?

Karcsi: Üdvözlöm az olvasókat! Úgy 2011 táján kezdtem különböző grafikai szoftverekkel megismerkedni, persze akkor még csak saját szórakoztatásra és nagyon kezdő szinten. Első munkáim plakátok voltak. Majd mind autodidakta módon, mind pedig a YouTube-on talált oktatóanyagokból tanulgattam, de akár ismerősöktől is elcsíptem néhány fogást. Komolyabban mindezzel akkor kezdtem el foglalkozni, amikor egy olyan munkahelyet találtam, ahol ez mindennapi munkámmá vált. Innentől kezdve kezdtem igazán sokat tanulni, főként a vektoriális grafikák tekintetében.

Aztán úgy 2016-tól elkezdtek jönni a felkérések is különböző kiadóktól és magánszemélyektől egyaránt. Mára pedig már kialakult egy kör, akik elég gyakran kérnek fel különböző grafiák tervezésére. Természetesen ide elég sok minden tartozik: van akinek teljes borító grafikára szüksége van, van aki csak egy front borító grafikát ad meg és ahhoz kell egy szövegkönyvet (booklet) tervezni, vagy különböző grafikai paneleket elrendezni mindezt úgy, hogy az illeszkedjen annak a tónusához és tematikájához. De sokszor van olyan is, hogy bizonyos album CD-verziójából kell kazettaborítót készíteni. Ez ugye nem olyan egyszerű mivel annak teljesen más mind a formátuma, mind a mérete is, így az egész folyamatot át kell gondolni és megfelelően elrendezni a jó végeredményért. De éppenséggel említhetném a CD-ből vinyl lemez borító esetét. Ez megint kicsit komplikált mivel a vinyl lemezek borítója sokkal nagyobb, mint a CD lemezeké, ami azt jelenti, hogy az adott zenekar az archívumából elő kell kerítse az eredeti fájlokat és azokat felhasználni. Ez is néha komplikált feladat mivel sokszor a zenekar fel kell keresse azt a grafikust is aki készítette az album designját. Volt már olyan eset is, hogy ez nem lett meg, így azzal kellett dolgozni ami volt de végül is az eredmény jó lett. Tartottunk picit attól, hogy a nyomda majd visszadobja a projektet arra hivatkozva, hogy a minőség gyengébb a kelleténél de végül segítőkészek voltak és ők is igazítottak még picit a dolgokon.



Szatmár.ro: Kikkel is dolgozol egészen pontosan?

Karcsi: Mind lemezkiadókkal mind magánszemélyekkel és természetesen a Pull the Plug Patches nevű kiadóval, amelyik felvarrókat gyárt leginkább.

Kiadók tekintetében a legtöbbet az erdélyi Sun and Moon-al szoktam kollaborálni. Velük nagyon szeretek dolgozni, mert sokszor szabad kezet adnak a munkában, ami elég sokat számít mert így nem kell azon izgulni, hogy a más esetekben, már előre kigondolt designt össze tudom e hozni úgy, hogy az, megfelelő legyen és ne kelljen utólag túl sokat rádolgozni. A két srác abszolút fanatikus, és 2006 óta szívvel-lélekkel viszik a kiadót. Ezen kívül, akit még mindenképp szeretnék megemlíteni az a litván, Inferna Profundus Records. Ők is többször kértek már fel különböző munkákra, legtöbbször szórólapok és CD-k, illetve vinyl lemezek panelterveinek elkészítésére.

Végül de nem utolsó sorban a Pull the Plug Patches-ről mondanék pár szót. Ez a fő projektem. Ez a felvarró-kiadó azért jött létre 2019-ben, hogy olyan underground, leginkább death-metal zenekarok lemezeinek borítóival készítsünk felvarrókat akiknek vagy nincs, vagy csak rajongók által készített, de nem hivatalos felvarróik vannak. 2019-es létrejötte óta már több száz jött ki. Ugyanakkor az is vezérelt minket, hogy ezeket a felvarrókat hivatalos kiadványként terjeszthessük. Mindenki többre értékel egy olyan tárgyat, amire az adott zenekar is igent mond.

Szatmár.ro: Hogyan találtak meg téged ezek a külföldi partnerek?

Karcsi: Nos a Sun and Moon-ék és az Inferna Profundus Records a Facebookon keresztül vette fel velem a kapcsolatot. A Pull the Plug Patches szintén ezen a platformon jött létre. Ez úgy kezdődött, hogy Simon, polgári nevén Simon Springer felkeresett azzal a kéréssel, hogy csatlakozzak hozzá, mint grafikus, és közösen hozzuk létre a Pull the Plug Patches-t. Ő az, aki a zenekarokkal intézi a formalitásokat. Szerencsére az általunk felkeresett zenekarok nagy része lelkesen fogadja a felkérést, és szívesen igent mond, de azért akadt olyan is, aki startból visszautasított minket vagy éppenséggel egy olyan összeget kért a licencért, amit semmiképp sem tudtunk volna megfizetni. Simonról azt kell tudni, hogy Kanadában született és jelenleg Ausztráliában él és a Newcastle-i Egyetemen földrajz professzor. Az egyik legnagyobb death-metal fanatikus akit ismerek! Rengeteg zenekart ismertem meg általa, akik mára nagy kedvencek lettek számomra is.

Szatmár.ro: Hogy érzed 2020-ban, mennyire van kereslet az általad készített grafikákkal ellátott termékekre?

Karcsi: 2020-ban? Jobban, mint valaha! Főleg a felvarrók és pólók iránt! A felvarrós-mánia néhány éve jött újra be a köztudatba és nagyon nagy népszerűségnek örvend. Az egész szintéren jelen van most egy úgynevezett „revival” szellemiség. Ez leginkább azt jelenti, hogy a metal és rock zenének egy vérfrissítését éljük meg most. Semmiképp sem szeretnék úgy fogalmazni, hogy „újjáéledését” mivel sosem halt ki, még a 90-es években sem, amikor az alternatív, a nu metal és a grunge kiszorította a tradicionális metal stílusokat a mainstreamből. Aztán ez a fajta, a már fent említett „revival” a 2000-es évek közepétől kezdte újra bontogatni szárnyait és tett szert ismét népszerűségre a metal zene. Sajnos sokan most is mondják, hogy a rock/metal halott. Abszolút nem osztom ezt a véleményt. Érdemes szétnézni a tavalyi felhozatalból: eszméletlen, mennyi jó és tehetséges új zenekar van! Ilyen erős mezőnyt talán a 80-as évek végén, 90-es évek elején láthattunk utoljára!



Szatmár.ro: Mi volt az eddigi legnagyobb megbízásod, illetve min dolgozol most?

Karcsi: Igazából minden megbízást tisztelettel és örömmel készítek el, nem igazán szoktam különbséget tenni köztük de, ha ki kell emelni pár nevet, akiknek készítettünk felvarrót azok mindenképp a következő zenekarok lennének: Dissection, Napalm Death, Blood Incantation, Root, Blapshemy, Terrorizer, Carnage, Dismember, Atheist, Asphyx.

Illetve, elég nagy megbízásnak mondanám még a Malokarpatan - Cesta podzemnými sálami Kovovlada kislemez borítóját, idesorolnám az összes Siculicidium kiadványt és pólót is amin dolgozhattam, a norvég black metal Taake – Stridens Hus és Kong Vinter albumok kazetta verziójának grafikáját, a Cauldron Born – Born of the Cauldron és a Briton Rites – For Mircalla albumok kazetta verzió grafikáját, az orosz black metal zenekar, az Ulvdalir – Hunger for the Cursed Knowledge albumának grafikáját ami magába foglalja a CD illetve vinyl lemez verziókat és a hozzátartozó promo anyagokat: szórólap, internetes reklám, flyer stb. Még ezen kívül két anyagot szeretnék megemlíteni, egyik a Diocletian – Decimator 2019-es digipak újrakiadása és a Slagmaur – Domfeldt anyagának vinyl lemez variánsa. Mindkettőt a már említett Inferna Profundus Records adta ki. Jelenleg pedig a júliusi felvarró adag grafikáin dolgozom gőzerővel, ugyanis 25 új minta jön majd ki!  



Szatmár.ro: Mi a helyzet a szatmári rock-élettel? Hiszen te nem csak grafikusként vagy benne ebben a dologban, de szívből szereted ezt a stílust, korábban te is részt vettél a rock-metál koncertek megszervezésében is a városban, sőt, saját zenekarral is felléptetek több alkalommal?

Karcsi: A helyi rock élet változó. Legalábbis ahogy az utóbbi 15 évben láttam. Általános sulis korom óta járok ezekbe a körökbe, kivettem a részem rendesen azokból a Zamfis estekből, amikor az Eötvös utcán végig rockereket láttál péntek/szombat esténként. Aztán miután ugye leáldozott a régi Zamfirescu épületnek kicsit úgy láttam az akkori társaság szétszéledt és több részre szakadt, ki itt, ki ott tengette napjait és estéit. A koncertszervezésben immár idén 8 éve veszek részt Markovits Daniel barátommal karöltve. Ő volt ennek a kiötlője s majd később csatlakoztam hozzá. Itt is leginkább a design részével foglalkozom de jó párszor teljes szervezést is bevállaltam. Ilyenek voltak például a Szatmáron rég várt Christian Epidemic, Age of Agony és Svoid zenekarok koncertjei.

Northwest Hardcore néven működik az egyesületünk, mely teljes mértékben non-profit és leginkább arra fókuszál, hogy olyan neveket hívjunk el a városunkba, akiket itt még nem ismernek az emberek. Ezzel pár fiatalnak gondja volt mivel sokszor jöttek azzal, hogy csupa ismeretlen bandát hívunk. Szerintünk pedig ez csak jól sülhet el. Növeli az adott zenekar népszerűségét. Egy példát említenék: Jinjer (Ukrajna). Ők először 2013-ban játszottak Ukrajnán kívül, mégpedig Nagykárolyban. Teltházas buli volt! Pár éven belül úgy kinőtte magát a zenekar, hogy jelenleg Európa egyik legnagyobb kiadójánál tevékenykednek, a Napalm Records-nál. Megjegyezném még itt, hogy a logójuk első verzióját én terveztem, illetve sokat segítettünk nekik azzal, hogy népszerűsítettük őket anno!

Ahogy a kérdésben is említve lett, így van, magam is jó pár zenekarban megfordultam már dobosként. Első zenekarom a Tearflow volt, akikkel az akkortájt népszerű, női vokálos gothic-metalt játszottuk. Felléptünk kétszer Nagyváradon, illetve egyszer a Zamfirescuban is. Egy jó kis belépő volt számomra a zenélés világába. Ezen kívül zenéltem az Iklogon, The Unknown Scar, Order zenekarokban is dobosként. Jelenleg pedig kilátásban van egy új projekt, de erről még nem szeretnék többet elárulni. Mindennek meg van a maga ideje! Annyit elárulhatok azért, hogy egyedi dolog lesz!



S hogy kicsit kitérjek a jelenlegi szatmári rock életre is – rengeteg a fiatal, lelkesek és az általunk szervezett koncerteken mindig nagy számban vesznek részt. Az viszont kérdéses meddig. A 8 év alatt amióta koncerteket szervezünk, legalább 4 generációt láttam jönni majd elhagyni a színteret. Vagy egyéb zenék felé vették az irányt, vagy egyszerűen, ahogy ők fogalmaznak „kinőtték” ezt. Mindenesetre jelenleg jól áll a helyzet, van utánpótlás és sok a fanatikus!

Szatmár.ro:  Ha már a rock-élet itthon ennyire változó, te attól még igyekszel magad formában tartani, hiszen a passzív zenehallgatás és az aktív alkotás mellett gyűjtő is vagy. Lemezeket, ereklyéket, és egyéb relikviákat sikerült felhalmoznod az elmúlt évek során. Melyek a gyűjteményed, számodra legkedvesebb és legértékesebb darabjai?

Karcsi: Sok kedves darab van, itt is, mint a munkám során mindegyik kedves számomra és megvigyázom őket. Ha párat ki kéne emelnem, akkor az a Watain gyűjteményem lenne. Talán tőlük van a legtöbb kiadványom. Ebbe beletartozik a vinyl lemez/CD/díszdobozos kiadványok/pólók és kapucnis felsők. Ők az abszolút favorit vállvetve a Blue Öyster Cult-tal. Sajnos az utóbbit nem sikerült még élőben elcsípni de a Watain meg volt 2018-ban. Ha a legértékesebb darabot nézem, akkor az talán a Hellhammer – Apocalyptic Raids első Noise kiadás.

Számomra nem elég csak meghallgatni valamit online, szeretem a kezemben fogni azt fizikai valójában is. Jó dolognak tartom a streaminget mert kényelmes, bárhol meghallgathatod kedvenceid, de az olyan, mint amikor valamit kikölcsönzöl. Ameddig fizetsz érte a tied, miután már nem, vissza kell add. Ezért ösztönzöm a fiatalabb korosztályt is arra, hogy vásároljon kézzel fogható kiadványokat, hiszen egy digitális stream vagy YouTube link nem ér fel azzal, amikor kezedben tartod az eredetit.

Szatmár.ro: Mióta gyűjtöd ezeket a kiadványokat, honnan szerzed be őket?

Karcsi: Már annó a kazettás korszakban elkezdtem gyűjteni a különböző kiadványokat. Akkor még csak kazikat és pólókat, majd később jöttek a CD-k és a vinyl lemezek. Beszerezni manapság már nem nehéz ezeket. Leginkább internetről vásárolok. Van olyan eset is, hogy kiadókkal cserélgetek s így szerzem be az általam kedvelt előadók által kiadott holmikat. Számtalan webshop és kiadó áll rendelkezésre manapság már, akik bárhová postáznak, így bárki beszerezheti ezeket a dolgokat nagyon könnyen és nem mellesleg jó áron! Főleg a CD-ket. Ebay-en például sok használt cucc is van. Azért a pénzért kár kalózkodni és mp3-mat hallgatni!   

Szatmár.ro: Mik a jövőbeni céljaid és terveid az alkotásban, a zenélésében és relikviák gyűjtésében?

Karcsi: Jelenleg egy sráccal egy közös kiadványon agyalunk, ami valószínű egy limitált kiadású, hivatalos, zenekar által engedélyezett póló lesz! Erről még pontos infókat nem tudok mondani, de hamarosan ez is kiderül! A zenélésben is vannak tervek, már nagyjából fel vannak vázolva a dolgok, amiben gondolkodunk. De ehhez idő kell, hogy olyan legyen, ahogy mi elképzeltük. A gyűjteményt pedig természetesen szeretném lassan bővíteni, olyan darabokkal, amik még hiányoznak a listámról. Lassan, mert a minőség számít, nem a mennyiség.



Szatmár.ro: Köszönöm szépen a beszélgetést. Zárszóként mit üzennél a zeneszerető fiataloknak?

Karcsi: Én köszönöm szépen a felkérést! Kicsit meg is lepett! Zárszóként azt üzenném nekik, hogy próbálják minél jobban beleásni magukat a szintér zenéibe. Nem elég a felületet kaparni, mindig mélyebbre kell menni. Mindig ott találjuk meg a kincset! Ezt arra értem, hogy ne ragadjatok le az alap zenekaroknál, mindig próbáljatok valami újat keresni. 2020-ban rengeteg a lehetőség az internetnek köszönhetően. Nem kell feltétlenül megvenni az adott kiadványt, de a felfedezést soha ne hagyjátok abba! Igazából úgy látom ez a gond, sok fiatal esetében, hogy valószínű ezért fárad bele, mert ráun azokra a zenekarokra, akiket hallgat, ezért próbál más zenei stílusok felé közeledni. Ezzel nincs is semmi baj, jómagam is rengeteg zenei stílust szeretek, mint a funk, soul, blues, 80-as évek slágerei, stb. de a fő irány mindig is az lesz, amin felnőttem! Ha szerettek egy zenei stílust, soha ne szégyelljétek, vagy éppenséggel tagadjátok mások előtt megfelelési kényszerből. Rengeteg fiatal hallgat rock és metal zenét csak éppenséggel fél bevallani és felvállalni mások előtt, barátok előtt, szülők előtt. Fél a megbélyegzéstől. Sajnos ez az ódivatú hozzáállás miszerint a rock zene ártalmas a fiatalokra nézve még mindig él a fejekben. Még pár generáció kell, hogy ezt kinőjük. Már látszik némi változás ez ügyben, de még mindig messze állunk a nyugati, vagy északi országok szintjétől. Szóval, csak bátran fiatalok! Rengeteg a lehetőség! Csapjatok a közepébe és mindennap hallgassatok meg egy új bandát! Illetve bíztatlak titeket arra, hogy részesítsétek előnyben a kézzel fogható kiadványokat. Ez az egyik módja annak, hogy támogasd az általad preferált előadót. Ugyanakkor azt az érzést, amit a kezedben tartott fizikai formátum nyújt semmiféle streaming vagy YouTube nem adja vissza! Még egyszer köszönöm az interjút, amit egy idézettel zárnék, a valaha élt legnagyobb rock and roll frontembertől, Lemmytől - “Ha semmi olyasmit nem tennél az életedben, ami ártalmas, akkor az egy eléggé unalmas élet lenne. Hát mit lehet csinálni? Minden, ami kellemes az életben, az veszélyes.”